A virág nevéből keletkezett magyar névalkotás, amely a latin viola szóból származik. Ennek régi magyar alakja az ivola-ivolya.

Az Árpád-korban, a XIII. század végétől fordul elő női névként. Valószínű, hogy már a latinban női névként alkalmazták, így lett a magyarban is személynév belőle. Erre utal a Violenta, Violent alakok XIII-XIV. századi előfordulása. A középkorban a Viola, Ivola és az Ibolya neveket egyaránt megtaláljuk, minden bizonnyal bóknévként, hiszen a középkori kertek egyik legnépszerűbb virága a viola-ibolya, amely a virágszimbolikában a szerénység jelképe.

Az Ibolya név a XIX. és a XX. században vált népszerű névvé. A XX. század közepén a 9. leggyakoribb női név volt, a legújabb statisztika alapján azonban már nem tartozik a népszerű nevek közé annak ellenére, hogy az összlakosság statisztikájában a 30. helyen áll, a magyar nők közül közel 45 ezer fő viseli ezt a nevet.

Az Ibolya névnek idegen nyelvű megfelelői nincsenek. A vele rokon Viola az angol, olasz és skandináv nyelveken használatos.

Erzsébet királyné kedvenc virága az ibolya volt. Saját maga rendelkezett arról, hogy a gödöllői kastélyban lakosztályát ibolyaszínű kárpitokkal burkolják. Amikor a királyné Gödöllőre érkezett, a kastély kertjében árvácskát és ibolyát ültettek, még a királyné szappana is ibolyából készült. Erre emlékezve minden tavasszal megrendezik az Ibolya Nap című programot.

• Görög Ibolya (protokollszakértő)
• Csonka Ibolya (színésznő)
• Dávid Ibolya (politikus)
• Mehlmann Ibolya (kézilabdázó)
• Virág Ibolya (műfordító-könyvkiadó, művelődésszervező)
• Oláh Ibolya (énekesnő)
• Nagy Ibolya (énekesnő)